Otthonos ökotippek jövőépítőknek

Az ember – mióta világ a világ – alkot, épít, hogy védelmet találjon a természet nyers és zabolátlan erőivel szemben. Ez a tevékenység alapvetően járult hozzá a civilizáció fejlődéséhez, azaz hatása messze túlmutat az építészettörténet határain. És korántsem csak azért, mert a civilizációs fejlődés során az otthonosság iránti igény csakhamar felülírta a puszta menedéképítés ösztönét, hanem azért, mert amikor a menedék elkezdett otthonná válni, e lassú, évszázadokat átölelő folyamat során az emberi építőtevékenységben mindinkább előtérbe kerültek a társas együttélést szolgáló funkciók és megoldások. 

Csakhogy úgy fest, mára a világot sikerült olyannyira átalakítanunk magunk körül, hogy a Nobel-díjas Gábor Dénes híres 20. századi bon mot-jára – miszerint „eddig az ember magával a természettel küzdött; mostantól a saját természetével kell megküzdenie” – jó okkal tekinthetünk úgy, mint korunk első számú kategorikus imperatívuszára.

Vissza a természetbe?

A különböző korok építészeti iskoláinak és stílusirányzatainak jelentős része a természeti környezettel való harmónia fenntartását vagy megteremtését valamilyen formában mindig is igyekezett előtérbe helyezni. Napjaink kérdése sem az, hogy ez miként valósítható meg, hiszen ma már bárki számára megannyi követhető, adaptálható és inspiráló példa áll rendelkezésre. Korunk valódi építészeti kérdését a környezeti fenntarthatóság jelenti.

Józan ésszel könnyen belátható, hogy aligha akad olyan háztartás, amelynek ne lehetne vagy ne lenne érdemes csökkenteni ökológiai lábnyomát. A jó hír az, hogy ez lehetséges. Mi több, szükségszerű is...

Fotó: Shutterstock

Miért érdemes fenntartható módon gondolkodni?

Elsősorban azért, mert ha nem tesszük, egész egyszerűen elfogy a jövőnk. Pontosabban az emberi tevékenység okozta klímaváltozás és környezetkárosítás következtében elfogy jövőnkből mindaz az otthonosság, amit az általunk eddig ismert világból szívesen látnánk viszont a saját és a gyermekeink holnapjában és holnaputánjában.

A figyelmeztető jelek sokasodnak. Nemcsak a globális felmelegedés mind szélsőségesebb időjárása int minket nap mint nap alaposabb megfontolásra, hanem az a tény is, hogy évről évre korábban köszönt ránk a túlfogyasztás napja. Az a nap, amelytől fogva már bolygónk megújulóképességén túllépve fogyasztjuk a természet javait.

Ha nem akarunk beletörődni ebbe, érdemes áttekinteni, hogy napjaink klímabarát építészeti trendjei milyen megoldásokat kínálnak számunkra személyes élettereink ökolábnyomának csökkentésére.

Passzív, aktív és autonóm

Korunk fontos építészeti törekvése az épületek energiahatékonyságának növelése. Ebbe a sorba illeszkednek a passzív házak is, melyek működtetéséhez csak annyi külső energiára van szükség, amennyi a cserélt levegő fűtéséhez vagy hűtéséhez szükséges. A passzív házak szellőztetéséről nem a nyílászárók gondoskodnak: ez a hőcserés szellőztetőberendezés feladata. A házban így is szobánként szabályozható hőmérséklet biztosítható. A földben vezetett csöveknek hála, a beltérbe érkező friss levegő a talajhőt is hasznosítja: télen előmelegítve, nyáron lehűtve azt.

Az aktív házak nemcsak a működtetésükhöz szükséges energia megtermelésére képesek, hanem akár többletenergia előállítására is. Amikor energiatermelő rendszerei (napelemei, szélturbinája) energiafölösleggel rendelkeznek, akkor energiát táplálnak a villamos rendszerbe. Természetesen, amikor a ház rendszerei nem termelnek elegendő energiát, akkor a központi hálózatból pótolják a hiányzó mennyiséget, ugyanakkor az aktív házak éves szinten nem energiafogyasztónak, hanem energia-előállítónak minősülnek.

Függetlenség és önellátás – ez a két legfontosabb kulcsszó az autonóm épületek esetében. Ez természetesen nem korlátozódik pusztán az energiafüggetlenségre, hanem valódi önellátást jelent például a vízellátásban és vízkezelésben is. Természetesen az autonóm házak esetében sem tilos a hagyományos közművek (víz, gáz, villany, csatorna) bekötése, de az ilyen épületek képesek ezek nélkül, azaz gyakorlatilag nulla rezsivel működni. 

Fotó: Shutterstock

A természetes építőanyagok reneszánsza

Közismert tény, hogy az építőipar ökológiai lábnyoma meglehetősen nagy. Ráadásul az ipari módon előállított építőanyagok többsége (beton, kerámia stb.) egy bontás során veszélyes hulladékká válik, azaz életciklusa lejártával is terhelést jelent természeti környezetünkre. A természetes építőanyagok azonban sohasem válnak természetidegenné.

A kő mint építő- és burkolóanyag például számos olyan előnnyel rendelkezik, amelyet nem is gondolnánk róla, ráadásul kül- és beltérben egyaránt változatosan használható. A kő mellett a fa, a vályog, a nád, a szalma is a legősibb természetes építőanyagok közé tartozik, melyek korszerű felhasználására ma is számos lehetőség és megoldás kínálkozik.

Építkezés során érdemes mérlegelni ezek előnyeit, és ahol lehet, alkalmazni is őket, lévén a trendek a természetesség irányába mutatnak. Ki gondolná például, hogy a klímabarát természetes
építőanyagok piacain szédítő bővülés figyelhető meg szerte a világon? Pedig így van. A mészkő termékek piaca például minden tíz évben csaknem megduplázódik az 1990-es évek óta, ami egyértelmű jelzés arról, milyen irányba is mozognak a múló divathullámokon túlmutató piaci trendek.

Süttői Reneszánsz Travertin mészkőből készült erdei villa – összhangban a természettel Fotó: Reneszánsz Kőfaragó Zrt.

Hogyan segít a mészkő az éghajlatváltozás hatásainak ellensúlyozásában?

Napjaink legújabb kihívását a globális felmelegedés miatt egyre szélsőségesebbé váló időjárási viszontagságok jelentik. A klímaváltozás elleni fellépés mindinkább legszemélyesebb közügyeink egyikévé válik. A kő ebben is segítségünkre van. Nemcsak azért, mert a természetes kövek felhasználása jár a legkisebb ökológiai lábnyommal, hanem azért is, mert a világos mészkövek például rendkívül előnyös hőtani tulajdonságokkal is rendelkeznek.

Az ebből készült burkolatok ugyanis a forró nyári napsütésben sem akkumulálják a hőt, hanem visszaverik a hőterhelés jelentős részét. Tanulságos, hogy míg a világos mészkővel burkolt felületek gyakorlatilag mindig a levegőével azonos hőmérsékleten maradnak – legyen szó fal, tér- vagy teraszburkolatról –, addig egy 40 Celsius-fok közeli nyári kánikula esetén a kerámia vagy a beton térkőből készült burkolatok több mint 55, a sötét faburkolatok pedig (az aszfalthoz hasonlóan) akár 65 fokosra is felhevülhetnek.

A balatonfüredi sétány burkolatául szolgáló Reneszánsz Travertin mészkő – színének és egyedülálló anyagszerkezetének köszönhetően – még a legextrémebb nyári napsütésben sem szívja magába a hőt, így akár rekkenő kánikulában is kellemes hőérzetet biztosít Fotó: Reneszánsz Kőfaragó Zrt.

Otthon a jövőben

Ma már számos lehetőség kínálkozik arra, hogy lakhatásunk ökológiai lábnyomát csökkentsük. Az ehhez szükséges technológiák (hőszigetelő rendszerek, megújulóenergia-termelést biztosító berendezések, klímabarát épületgépészeti megoldások, korszerű és természetes építőanyagok) mind-mind rendelkezésre állnak ahhoz, hogy azokból ki-ki a maga kedve szerint alakítsa ki azt a mixet, amelyben a lehető legökokomfortosabban tudja elképzelni az életét.

Minden jövőépítőnek ezért is érdemes körültekintően tájékozódnia, hiszen ma már szinte minden adott ahhoz, hogy klíma- és környezetbarát módon tudjunk élni anélkül, hogy évszázadokat lépnénk vissza az időben.

Vissza a címlapra

Ahol nagy a szükség, közel a segítség

Nem csupán a koronavírus-járvány nyomán fellépő egészségügyi vészhelyzet példa nélkül való, de a jelenséget övező emberi összefogás mértéke is. Az emberi segítségnyújtás számos szép példájának lehetünk tanúi az Élő Bolygónk weboldalon. 

Egy máig inspiráló reneszánsz egyéniség: Janus Pannonius

Akadnak olyan személyiségek a világtörténelemben, akiknek élete időtlen tanulságokkal bír. Janus Pannonius is ilyen. Nem csupán korának, a reneszánsznak volt emblematikus alakja ő, de életének története ma is inspiráló példaként szolgálhat. Egyszerre volt sikeres a szellemi, az üzleti és a közéletben. Európai értelemben vett intellektus, elismert tudós, jogi doktor, politikus, diplomata és egyházfi volt.

Budapest Európa második leggyorsabban melegedő fővárosa

Az elmúlt ötven évben Budapesten 4 Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet. A kontinens fővárosai közül csupán Rigára van még ennél is rosszabb hatással a klímaváltozás.

Mi vár az építészetre a koronavírus-járvány után?

A világszerte tomboló koronavírus-járvány nagyon sok szempontból változtatta meg az emberek életét. Tudtuk persze már egy ideje, hogy az a felgyorsult tempó, amelyben éltünk, nem fenntartható. A vírus most kicsit megállította a világot, van idő gondolkodni a szokásainkon. De milyen lesz a járvány utáni élet? Milyen hatással lesz mindez az építészetre, az építőiparra?

Hogyan születhet újjá Párizs büszkesége, a leégett Notre-Dame?

2019 tavaszán az egész világot megrázta a hír, mely szerint kigyulladt a kereszténység egyik legcsodásabb épülete, a Notre-Dame. Milliók követték figyelemmel, meddig terjed a tűz, megmenekül-e a csodálatos katedrális. Egy évvel a tűzeset után még mindig fájóan érvényes a kérdés: vajon hogyan épülhet újjá egy ilyen páratlan épület egy ekkora katasztrófa után?

Klímaváltozás és hőszigethatás – Miért van egyre nagyobb hőség a városokban?

Az urbanizáció megállíthatatlannak tűnik, de mi történik, ha ehhez a napjainkban oly sokszor hallatott klímaváltozás és a városokban már jól ismert jelenség, az ún. hőszigethatás következményei is társulnak? A válasz nem túl biztató: nagyvárosaink hőmérséklete akár 10 °C-kal is emelkedhet.

Hőség? Riadó! – A felmelegedés egészségügyi hatásai

A klímaváltozás már nem a fenyegető jövő, hanem a jelen. Itt van a mindennapokban, a szélsőséges időjárásban, a hőingadozásban, a viharokban, az árvizekben és az aszályokban. Gleccserek olvadnak, miközben országnyi területek sivatagosodnak el. Mindezek pedig csak a klímaváltozás közvetlen, azonnali hatásai. 

Főszerepben: a kőfaragás

Hogy miért volt szükség egy filmforgatáson hozzáértő kőszobrász- és kőfaragó csapatra? Aki olvasta Ken Follett világhírű regényét, annak egyértelmű a válasz. Akinek még nem volt alkalma kézbe venni a könyvet, annak legyen elég annyi, hogy a lebilincselő történet fő szála egy katedrális megépítése körül bonyolódik a 12. századi Angliában. 

Reneszánsz történet

Nomen est omen, tartja a mondás. S valóban, ez a történet a messze múltba, a reneszánsz építészet világába nyúlik vissza.