élet
2020. június 11.
Toscana szívében nem sok kisváros büszkélkedhet azzal, hogy jelentőségével felülmúlta Firenzét, „felhőkarcolóival” megihlette patinás egyetemek építészeit, de még a nagy rendezőt, Franco Zeffirellit is.
San Gimignano a középkorban és a reneszánsz idején a Rómába vezető zarándokút egyik fontos megállója volt, kereskedelme virágzott, módossá lett nemessége pedig több mint hetven lakótornyot emelt, büszkén hirdetve önnön nagyságát. San Gimignano varázslatos hangulatát mind a mai napig ezek a lőrésekkel csipkézett, égnek meredő paloták határozzák meg.
San Gimignano kicsi ugyan, de az egy négyzetkilométerre jutó látnivalóinak száma legalább annyi, mint Firenzének. A középkorban több mint hetven, 14-54 méter magas lakótorony emelkedett itt, amelyeket az egymással versengő gazdag családok emeltek. Közülük 13 máig ellenállt a történelem viharainak.
Eleinte szakrális jelentőséggel bírt ez a sóvárgás, s az égre meredő templomok hűvös, hipnotikus csendje a buzgó hívőket repítette az áhított magaslatokba. San Gimignano polgársága azonban már a középkor derekán reneszánsz módon gondolkodott, már nem az Úr dicsőségére, hanem saját lakóhelyének építette felhőkarcolóit. Gazdagságukkal és hatalmukkal akarták elbűvölni a többieket.
San Gimignano története az etruszk és a római időkig nyúlik vissza. Toscana az ókorban a gazdag Etruszk Királyság része volt, szívében ezzel az i. e. 3. században alapított kis településsel. Az egyre erősödő városka az etruszkokat leigázó Római Birodalom uralmát is túlélte. A viharos történelem során végleges nevét a 10. században San Gimignano (Geminianus) püspök után kapta, aki azzal vívta ki népe elismerését, hogy sikeresen megvédte Attila hunjaitól Itáliát.
A középkor folyamán a szerencse tovább kísérte az egyre nagyobb hatalommal bíró San Gimignanót.
A Rómát és északot összekötő kereskedelmi és zarándokút, a Via Francigena közelsége miatt egyre nagyobb gazdagságra és hatalomra tett szert. Fénykorában még Firenzénél is jelentősebb településként tartották számon, híres tornyai ekkoriban, 1150 táján kezdtek felépülni.
Fejlődésének csak a pestisjárvány és a firenzeiek mohósága szabott gátat. A „fekete halál” idején a város csaknem elnéptelenedett. Ráadásul Firenze is szemet vetett sáfrányból készített festékére, selyemmanufaktúráira, kereskedelmére és szőlőültetvényeire. A pestis pusztításától meggyengült településen családi viszályok dúltak, végül San Gimignano lakói maguk hívták segítségül a rivális firenzeieket, akik 1353 után teljes hatalomra tettek szert.
A város fejlődése ezen a ponton megtorpant, de részben ennek köszönhető, hogy napjainkig fennmaradt középkori struktúrája. San Gimignano minden négyzetmétere műemlék lett, szent ereklye, történelmi hagyomány.
A dombtetőn magasodó városka misztikus hangulata mindenkit feltölt, gazdagít. Az utazó itt maga is középkori várúrnak vagy -úrnőnek érzi magát. A Collegiata-katedrális, a Szent Agostino-templom domborművei, freskói és szobrai, a kápolnák San Gimignanóban elvarázsolják a középkori városlakóvá avanzsálódott látogatót.
A romba dőlt erődök, a sienai és a firenzei iskola munkáit kiállító csodálatos múzeum, kápolnák büszkén hirdetik a település maradandó értékeit. Feledhetetlen látvány például a városháza (Palazzo del Popolo) tanácstermének büszkesége, Lippo Memmi nagy méretű Maestája. Napjainkban az épület képtárként funkcionál: Pinturicchio, Domenico di Michelino, Benozzo Gozzoli, Pier Francesco Fiorentino, Filippino Lippi és sok más híres reneszánsz művész alkotásai nyűgözik le a látogatót.
A múlt és a jelen az építőiparban is találkozik: mi sem lehetne ennek ékesebb bizonyítéka, mint az egyik legnemesebb természetes építőipari alapanyag, a mészkő, amely nem csupán évezredek tapasztalatát hordozza magában, de remekül illik a 21. század fenntarthatósági törekvéseihez is.
A Lovarda, a Főőrség és a Stöckl lépcső csodálatos épületei után a Budavári Palota déli összekötő szárnyának rekonstrukciójában is fontos szerep jutott a süttői mészkőnek. A különleges munkáról, amelynek előkészületei már 2020 januárjában elkezdődtek, Tarsoly Csaba, a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. munkatársa árult el kulisszatitkokat.
Az édesvízi mészkő az egyik legnemesebb természetes építőanyag, sok ezer éves történetre tekint vissza. Magán viseli letűnt korok nyomát, amelyről nem egyszer ősi élőlények lenyomata is tanúskodik. Megesik, hogy a kő az egykor élt élőlények teljes vagy részleges maradványait magába zárja, és van, hogy csupán létük egy apró, ám annál fontosabb bizonyítékát őrzi meg, egy lábnyomot vagy egy levél mintázatát.
Nemrégiben az egykori Főőrség történelmi épülete is újjászületett a budai Várban. A Várkapitányság Nonprofit Zrt. által irányított nagyszabású rekonstrukcióban a Reneszánsz Zrt. is részt vett. Az állványok már 2020 tavaszán lekerültek az épületről, így a Hauszmann Alajos egykori tervei nyomán újjáépült egykori laktanya kívülről már ma is megcsodálható, terasza is bejárható. A belső terek kialakítása azonban még folyik: az épület belsejében a kor igényeinek megfelelő új funkciók, kiállítótér, étterem és kávézó is helyet kap majd.
A közeljövőben izgalmas, inspiratív fenntartható közösségi márkával lepi meg a vállalat az igényes városvezetőket, tudatos tervezőket és egyéni építkezőket. Az új termékcsalád egyedülálló ötvözete a 21. századi ökotudatos művészeti trendeknek és a fenntartható, környezetbarát gyártási szempontoknak.
Nemrégiben a semmiből született újjá a budai Várban, a Csikós udvaron a Lovarda, amely a II. világháborúban kapott súlyos bombatalálatot. Az épület közel fele szenvedett komoly károkat, s noha megmenthető lett volna még, az ötvenes években mégis elbontották. Most a Nemzeti Hauszmann Program keretében az egykori tervek és fotók felhasználásával ismét felépítették, és hamarosan új, modern funkciókkal várja vendégeit. A Várkapitányság Nonprofit Zrt. által irányított újjáépítésben a Reneszánsz Zrt. is kiemelkedő szerepet játszott.
A Kossuth téri metrókijárat feletti volt MTESZ-székház 1972-ben épült, az épület felett napjainkra eljárt az idő. Helyére az Országgyűlés Hivatala került, ám az építkezés váratlan kihívások elé állította a szakembereket. Arról, hogy milyen különleges megoldást sikerült találni a fennálló problémára, a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. főmérnöke, Kamondy Tibor számol be olvasóinknak.
A koronavírus-járvány következtében megnőhet az igény a környezetkímélő építőanyagok használatára, így a világos mészkő a jövőben még nagyobb szerepet játszhat az építőiparban. A Magyar Hírlap Balogh Miklós, a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. vezetője segítségével járta körül a jelenség mögött fellelhető okokat.
Noha a mészkő évezredek óta az egyik legnépszerűbb kő szerte a világon, kevesen tudják, milyen szerves és fontos szerepet játszott ez a természetes anyag az építészet történetében. Számos olyan ikonikus épület készült mészkő felhasználásával, amely azóta is – évszázadok, évezredek elteltével – lenyűgöző.
„Az épített környezetünket alkotó anyagoknak a történelem során még soha nem kellett olyan tekintetben bizonyítaniuk értéküket, mint napjainkban, a klímaváltozás egyre drámaibb következményeinek fényében” – olvashatjuk egy izgalmas londoni kiállítás, a The New Stone Age bemutatkozó szövegében.
